A FreeBSD, mivel a BSD UNIX® egyik közvetlen leszármazottja, számos UNIX-os alapötletre épül. Ezek közül az első és talán a leginkább kihangsúlyozott, hogy a FreeBSD egy többfelhasználós operációs rendszer. Egy olyan rendszer, amely egyszerre több, egymástól független feladattal foglalkozó felhasználót képes kiszolgálni. A rendszer felelős a hardveres eszközök, a különféle perifériák, a memória és a processzor idejének minden egyes felhasználó számára szabályos és pártatlan megosztásáért és a feléjük irányuló kérések szervezéséért.
Mivel a rendszer több felhasználót is képes támogatni, az általa kezelt erőforrások rendelkeznek engedélyek egy adott halmazával, amelyek eldöntik ki tudja ezeket olvasni, írni és végrehajtani. Az engedélyek háromszor három bit formájában jelennek meg, amelyek közül az első bitcsoport az állomány tulajdonosára, a második az állomány csoportjára, végül az utolsó pedig a mindenki másra vonatkozó engedélyeket tárolja.
| Érték | Engedély | Könyvtárlistában |
|---|---|---|
| 0 | Nem olvasható, nem írható, nem hajtható végre | --- |
| 1 | Nem olvasható, nem írható, végrehajtható | --x |
| 2 | Nem olvasható, írható, nem hajtható végre | -w- |
| 3 | Nem olvasható, írható, végrehajtható | -wx |
| 4 | Olvasható, nem írható, nem hajtható végre | r-- |
| 5 | Olvasható, nem írható, végrehajtható | r-x |
| 6 | Olvasható, írható, nem hajtható végre | rw- |
| 7 | Olvasható, írható, végrehajtható | rwx |
A ls(1) -l kapcsolójának
segítségével megnézhetjük a
könyvtárak tartalmának részletes
listáját, amiben megjelennek az
állományok tulajdonosaira, csoportjára
és a mindenki másra vonatkozó
engedélyek is. Például ezt láthatjuk,
ha kiadjuk az ls -l parancsot egy
tetszőleges könyvtárban:
% ls -l total 530 -rw-r--r-- 1 root wheel 512 Sep 5 12:31 egyik -rw-r--r-- 1 root wheel 512 Sep 5 12:31 masik -rw-r--r-- 1 root wheel 7680 Sep 5 12:31 e-mail.txt ...
A példabeli ls -l parancs kimenetének első oszlopa így bomlik fel:
-rw-r--r--
Az első (legbaloldalibb) karakter mondja meg, hogy ez egy hagyományos állomány, könyvtár, speciális karakteres eszköz, socket vagy bármilyen más különleges pszeudoállomány. Ebben az esetben a - jelzi, hogy egy hagyományos állományról van szó. A következő három karakter, ami ebben a példában az rw-, adja meg az állomány tulajdonosának engedélyeit. Az ezután következő három karakter, a r-- mutatja az állomány csoportjának engedélyeit. Az utolsó három karakter, vagyis itt a r-- adja meg a többiek engedélyeit. A kötőjel arra utal, hogy az adott engedélyű tevékenység nem engedélyezett. Tehát ennél az állománynál az engedélyek a következőek: a tulajdonosa tudja olvasni és írni, a csoportja csak olvasni tudja, ugyanígy bárki más. A fenti táblázatnak megfelelően az állomány engedélyének kódja 644 lesz, ahol az egyes számjegyek jelentik az állomány engedélyeinek három elemét.
Ez mind szép és jó, de vajon a rendszer milyen módon kezeli az állományok engedélyeit? A FreeBSD a legtöbb hardveres eszközt állománynak tekinti, amelyeket a programok meg tudnak nyitni, tudnak róluk olvasni és adatokat tudnak kiírni rájuk pontosan úgy, mint bármilyen más állomány esetén. Ezeket a speciális állományokat a /dev könyvtárban találjuk.
A könyvtárakat is állományokként kezeli, ezért azok is rendelkeznek olvasási, írási és végrehajtási engedélyekkel. Azonban a könyvtárak végrehajtását engedélyező bit némileg más jelentéssel bír, mint az állományok esetén. Amikor ugyanis egy könyvtárat végrehajthatónak jelölünk meg, az arra fog utalni, hogy bele tudunk lépni, vagyis hogy ki tudjuk rá adni a “könyvtárváltás” (cd, change directory) parancsát. Ez továbbá arra is utal, hogy az ismert nevű állományokhoz hozzá tudunk férni (természetesen az egyes állományok engedélyeinek megfelelően).
A könyvtárak tartalmát ennek megfelelően viszont csak úgy láthatjuk, ha olvasási engedéllyel rendelkezünk a könyvtárra, míg egy általunk ismert állomány törléséhez a tartalmazó könyvtárhoz kell írási és végrehajtási engedélyekkel rendelkeznünk.
Ezeken kívül még léteznek további engedélyek is, de ezeket csak olyan különleges esetekben használják, mint például a felhasználóváltó programok (setuid program) vagy a ragadós könyvtárak (sticky directory) létrehozása. Az állományok engedélyeinek behatóbb megismeréséhez és beállításához mindenképpen nézzük át a chmod(1) man oldalt.
A szimbolikus engedélyek (gyakran csak szimbolikus kifejezések) az állományok és könyvtárak engedélyeinek megadása során a számok helyett karaktereket használnak. A szimbolikus kifejezések (ki) (hogyan) (milyen engedélyt) alakúak, ahol az alábbi értékek adhatóak meg:
| Elem | Betű | Jelentése |
|---|---|---|
| (ki) | u | tulajdonos |
| (ki) | g | csoport tulajdonos |
| (ki) | o | egyéb |
| (ki) | a | mindenki (a “világ”) |
| (hogyan) | + | engedély megadása |
| (hogyan) | - | engedély visszavonása |
| (hogyan) | = | engedély explicit beállítása |
| (milyen engedély) | r | olvasás |
| (milyen engedély) | w | írás |
| (milyen engedély) | x | végrehajtás |
| (milyen engedély) | t | ragadós (sticky bit) |
| (milyen engedély) | s | UID vagy GID állítása |
Ezek az értékek a chmod(1) paranccsal az eddigiekhez hasonló módon használhatóak, csak itt betűket kell megadnunk. Például az alábbi paranccsal akadályozhatjuk meg, hogy a tulajdonosán kívül bárki hozzáférhessen az ÁLLOMÁNY nevű állományhoz:
% chmod go= ÁLLOMÁNY
Amennyiben egy állománnyal kapcsolatban több változtatást is el kívánunk végezni, össze tudjuk ezeket fűzni egy vesszőkkel elhatárolt felsorolásban:
% chmod go-w,a+x ÁLLOMÁNY
A korábban tárgyalt engedélyek mellett még a FreeBSD ismeri az ún. “állományjelzők” (file flags) beállítását is. Ezek a jelzőbitek egy további biztonsági és irányítási szintet nyújtanak az állományok felett, viszont a könyvtárakra nem vonatkoznak.
Ezek az állományjelzők az állományok felett további vezérlést adnak a kezünkbe, aminek révén gondoskodhatunk róla, hogy akár mgé a root felhasználó (a rendszer adminisztrátora) se legyen képes állományokat eltávolítani vagy módosítani.
Az állományjelzők értékei egy egyszerű felületen keresztül, a chflags(1) segédprogrammal változtathatóak meg. Például a következő paranccsal állíthatjuk a rendszer törölhetetlen (undeletable) jelzését az allomany1 állományon:
# chflags sunlink allomany1
A törölhetetlen jelzés eltávolításához egyszerűen csak írjuk be az előző parancsot úgy, hogy a “sunlink” paraméter elejére még beszúrunk egy “no” szövegrészt. Így:
# chflags nosunlink allomany1
Az állományokra éppen
érvényes jelzéseket az ls(1) parancs
-lo kapcsolójának
segítségével jeleníthetjük
meg:
# ls -lo file1
Ennek megfelelően az eredménynek valahogy így kellene kinéznie:
-rw-r--r-- 1 trhodes trhodes sunlnk 0 Mar 1 05:54 allomany1
Sok jelzés csak a root felhasználón keresztül vehető fel vagy távolítható el. Más esetekben viszont az állomány tulajdonosa állíthatja ezeket. A rendszergazdáknak javasoljuk, hogy ezzel kapcsolatban a chflags(1) és chflags(2) man oldalakat tanulmányozzák át.
A korábban említett engedélyeken kívül létezik még további három, amelyekkel minden rendszergazdának illik tisztában lennie. Ezek név szerint a setuid, setgid és sticky típusú engedélyek.
Ezek a beállítások bizonyos UNIX műveletek esetén nagyon fontosak, mivel az átlagos felhasználók számára általában el nem érhető funkciók használatát támogatják. A megértésükhöz elsőként a felhasználók valódi és effektív azonosítója közti különbségeket kell tisztáznunk.
A valódi azonosító tulajdonképpen az a felhasználói azonosító, amellyel a programot indítjuk el vagy futás előtt birtokoljuk. A program futása közben azonban az effektív felhasználói azonosítóval fut. Például a passwd(1) segédprogram a jelszavát megváltoztatni kívánó felhasználó valódi azonosítójával indul, miközben a jelszavakat tároló adatbázis elérésékor már a root felhasználó effektív azonosítójával fut. Ezáltal a privilegiumokkal nem rendelkező felhasználók is meg tudják anélkül változtatni a jelszavaikat, hogy a “Permission Denied” hibaüzenettel találkoznának.
Megjegyzés: A mount(8) nosuid beállításával azonban az ilyen típusú binárisok minden különösebb jel nélkül csődöt fognak mondani. Mellesleg a mount(8) man oldala szerint ez az opció nem is teljesen megbízható, mivel nosuid wrapperek segítségével meg lehet kerülni.
Ahogy azt az alábbi példa is szemlélteti, a setuid engedélyt a többi elé egy négyes (4) beszúrásával tudjuk beállítani:
# chmod 4755 suidexample.sh
A suidexample.sh állomány engedélyei ezt követően már így fognak megjelenni:
-rwsr-xr-x 1 trhodes trhodes 63 Aug 29 06:36 suidexample.sh
Most már jól látható, hogy az állomány tulajdonosához tartozó engedélyek között a végrehajthatóságot szabályozó bit lecserélődött egy s bitre. Ennek köszönhetően a passwd parancshoz hasonló módon kibővített engedélyekkel leszünk képesek futtatni programokat.
Két terminál megnyitásával mindezt valós időben is megvizsgálhatjuk. Az egyiken indítsuk el normál felhasználóként a passwd programot. Miközben a program várakozik az új jelszó megadására, a másik terminálon kérdezzük le a programhoz tartozó felhasználói információkat.
Tehát az egyik terminálon a következőt látjuk:
% passwd Changing local password for trhodes Old Password:
Eközben pedig a másikon:
# ps aux | grep passwd trhodes 5232 0.0 0.2 3420 1608 0 R+ 2:10AM 0:00.00 grep passwd root 5211 0.0 0.2 3620 1724 2 I+ 2:09AM 0:00.01 passwd
A passwd parancsot egyszerű felhasználóként adtunk ki, azonban jól látható valójában a root felhasználó azonosítójával fut.
A setgid a setuid engedélyhez hasonlóan működik, egyedül annyiban tér el, hogy a csoportra vonatkozó beállításokat módosítja. Amikor egy alkalmazást vagy segédprogramot ilyen engedéllyel futtatunk, akkor az adott programot birtokló csoport engedélyeit kapjuk meg.
Úgy tudjuk állományokon beállítani a setgid típusú engedélyt, ha az iménti példához hasonlóan a chmod parancs hívásakor még egy kettest (2) írunk az engedélyek elé:
# chmod 2755 sgidexample.sh
Az így beállított engedélyek az előbbihöz hasonló módon szemlélhetőek meg, azonban ebben az esetben a csoporthoz tartozó engedélyeknél jelenik meg az s bit:
-rwxr-sr-x 1 trhodes trhodes 44 Aug 31 01:49 sgidexample.sh
Megjegyzés: Az előbb tárgyalt példákkal kapcsolatban fontos megemlítenünk, hogy habár a szkriptek is végrehajtható állományok, nem fognak a valóditól eltérő effektív felhasználói azonosítóval futni. Ennek oka abban keresendő, hogy a parancssori szkriptek nem hívhatják a setuid(2) rendszerhívást.
Ez a két speciális engedély (a setuid és a setgid) a programhoz tartozó engedélyek kiterjesztésével csökkentheti rendszerünk biztonságát. Ezzel szemben viszont a harmadik bemutatandó speciális engedély rendszerünk védelmének erősítésére szolgál: ez az ún. sticky bit.
Ha a sticky típusú engedélyt könyvtárra adjuk meg, akkor a benne levő állományok törlését kizárólag azok tulajdonosainak engedi. Ezzel az engedéllyel lényegében a /tmp könyvtárhoz hasonló nyilvános, bárki által elérhető könyvtárakban akadályozhatjuk meg az állományok idegen felhasználók általi törlését. Az engedély beállításához egy egyest (1) kell a többi elé fűznünk, mint például:
# chmod 1777 /tmp
Most már az ls parancs segítségével láthatjuk ennek a hatását:
# ls -al / | grep tmp drwxrwxrwt 10 root wheel 512 Aug 31 01:49 tmp
A sticky bit a beállítások végén felbukkanó t révén azonosítható be.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a következő
címre írhat (angolul): <freebsd-questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése,
kérjük erre a címre írjon: <gabor@FreeBSD.org>.