A Compiz Fusion telepítése és használata

Manolis Kiagias

$FreeBSD: doc/hu_HU.ISO8859-2/articles/compiz-fusion/article.sgml,v 1.3 2008/06/25 11:28:03 gabor Exp $

A FreeBSD a FreeBSD Foundation bejegyzett védjegye.

A gyártók és terjesztők által használt megnevezések közül sok védjegy jogot követel. Ahol ilyen megnevezés tűnik fel ebben a dokumentumban, és a FreeBSD Projektnek tudomása volt a védjegyről, a megnevezést a “™” vagy a “®” szimbólum követi.

A Linux világában manapság mindenki az új divatról, a háromdimenziós asztali effektekről beszél. Noha ennek tényleges hasznosságát sokan vitatják, az így életrekeltett munkakörnyezetek gyönyörűen néznek ki. Több megoldás is született ezen a téren, ilyen többek között a Compiz, a Beryl, és a manapság megjelent Compiz Fusion. Szerencsére a FreeBSD használata esetén sem kell lemondanunk ezekről az effektekről. A most bemutatott utasítások ugyanis segítenek telepíteni és beállítani rendszerünkön a Compiz Fusion legfrissebb változatát és a működéséhez szükséges nVidia meghajtókat (amennyiben ilyen kártyával rendelkezünk).

Fordította: Páli Gábor


1. Bevezetés

A Compiz Fusion könnyedén telepíthető a Portgyűjteményből, de a beállításához a port dokumentációjában megadott utasításokon túl még meg kell tennünk néhány lépést. Ebben a cikkben igyekszünk segíteni az Xorg szerver megfelelő támogatásának konfigurációjában, az nVidia grafikus kártya meghajtójának beállításában, és végül a compiz elindításában.

A cikk elolvasása során megismerjük:


2. A FreeBSD nVidia meghajtójának beállítása

Az asztalon megjelenő különböző effektek igen nagy terhelést rónak a grafikus hardverünkre. Ezért ha nVidia gyártmányú chippel rendelkező kártyánk van, érdemes telepítenünk rendszerünkre a hozzátartozó zárt forráskódú meghajtó legfrissebb változatát. Ha nem ilyen kártyánk van, de tudjuk, hogy képes lesz megbirkózni ezekkel az effektekkel, akkor nyugodtan lépjük át ezt a szakaszt és folytassuk az xorg.conf állomány beállításával.


2.1. A megfelelő meghajtó kiválasztása

Az nVidia meghajtók több különböző verziója található meg a Portgyűjteményben. Leginkább a grafikus kártyánk típusa (és kora) alapján tudjuk eldönteni, hogy közülük melyiket válasszuk:

  • A legújabb nVidia kártyákat az x11/nvidia-driver port támogatja.

  • A GeForce 2MX/3/4 sorozatú nVidia kártyákat a meghajtó 96XX sorozata támogatja, amely a x11/nvidia-driver-96xx porton keresztül érhető el.

  • Az ezeknél is régebbi kártyákat, mint például a GeForce vagy RIVA TNT típusokat, a meghajtó 71XX sorozata támogatja, és x11/nvidia-driver-71xx porton keresztül telepíthetjük.

Az nVidia honlapján megtalálhatjuk, hogy az egyes meghajtók pontosan milyen kártyákat is támogatnak: http://www.nvidia.com/object/IO_32667.html.


2.2. Az nVidia meghajtó telepítése

Miután kiválasztottuk a kártyánk számára megfelelő meghajtót, onnantól a telepítés ugyanolyan egyszerű, mint akármelyik port esetében.

Megjegyzés: Mielőtt azonban bármit is telepítenénk a portok közül, ne felejtsük el valamilyen módszerrel frissíteni a portfát (például a csup, CVSup vagy a portsnap használatával). A grafikus meghajtók és az asztali effektek ugyanis gyorsan fejlődnek, ezért gyakran frissítik a hozzájuk tartozó portokat.

Például így tudjuk telepíteni a meghajtó legújabb változatát:

# cd /usr/ports/x11/nvidia-driver
# make install clean

A meghajtó telepítése során létrejön egy modul a rendszermaghoz, amelyet a rendszer indításakor kell betöltenünk. Ehhez mindössze a következő sort kell elhelyeznünk az /boot/loader.conf állományban:

nvidia_load="YES"

Megjegyzés: Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy a kldload nvidia parancs kiadásával a modult közvetlenül a port telepítése után betöltjük a futó rendszermagba, azonban az Xorg legfrissebb változatai esetén gondot okozhat, ha a meghajtót nem a rendszerindítás során töltjük be. Ezért a /boot/loader.conf módosítása után mindenképpen javasoljuk a rendszer újraindítását.

A modul sikeres betöltését követően az xorg.conf állományban mindössze egyetlen sor átírásával engedélyezni tudjuk a zárt forráskódú meghajtó használatát.

Keressük meg az alábbi sort az /etc/X11/xorg.conf állományban:

Driver      "nv"

és változtassuk meg erre:

Driver      "nvidia"

Indítsuk el a megszokott módon a grafikus felületet és ekkor megjelenik az nVidia logója. Innentől minden a megszokottak szerint működik. Ilyenkor azonban még csak annyit állítottunk be, hogy az Xorg használja az nVidia meghajtóját, és a háromdimenziós asztali effektusok tényleges megjelenítéséhez további beállításokat is el kell végeznünk. Ezekről a következő szakaszokban lesz szó.

Megjegyzés: Habár nem feltétlenül szükségesek, az x11/nvidia-xconfig és x11/nvidia-settings portok telepítését is ajánljuk. Ez előbbivel parancssorból tudjuk elvégezni az /etc/X11/xorg.conf állományhoz tartozó módosításokat, illetve az utóbbival a működő Xorg rendszerünkön belül tudjuk módosítani a képernyő beállításait.


3. Az asztali effektek beállítása az xorg.conf állományban

A következő apró módosításokat kell még elvégeznünk az /etc/X11/xorg.conf állományban, mielőtt telepítenénk és elindítanánk a Compiz Fusion ablakkezelőjét.

Hozzunk létre egy szakaszt az összetett effektek engedélyezéséhez:

Section "Extensions"
Option         "Composite" "Enable"
EndSection

Keressük meg a “Screen” szakaszt, amely nagyjából így néz ki:

Section "Screen"
Identifier     "Screen0"
Device         "Card0"
Monitor        "Monitor0"
...

Egészítsük ki ezzel a két sorral (például a “Monitor” beállítás után):

DefaultDepth    24
    Option         "AddARGBGLXVisuals" "True"

Keressük meg azt a “Subsection” részt, amely a használni kívánt képernyőfelbontásokat tartalmazza. Például 1280x1024 esetén az alábbi szakaszra lesz szükségnünk. Ha a megfelelő felbontást nem találnánk meg, akkor azt akár manuálisan is pótolni tudjuk:

SubSection     "Display"
Viewport    0 0
Modes      "1280x1024"
EndSubSection

A 24 bites színmélység fog kelleni az asztalok kompozíciójához, ezért a fenti beállításokat így kell átírnunk:

SubSection     "Display"
Viewport    0 0
Depth       24
Modes      "1280x1024"
EndSubSection

Végezetül ellenőrizzük a “glx” és az “extmod” modulok betöltését a “Module” szakaszban:

Section "Module"
Load           "extmod"
Load           "glx"
...

Megjegyzés: Ha telepítettük a korábban ajánlott x11/nvidia-xconfig portot, akkor a fenti beállítások közül a legtöbbet (root felhasználóként) így is el tudjuk végezni:

# nvidia-xconfig --add-argb-glx-visuals
# nvidia-xconfig --composite
# nvidia-xconfig --depth=24

Az nvidia-xconfig -A | more parancs kiadásával a program által felkínált további lehetőségeket is lekérdezhetjük.


4. A Compiz Fusion telepítése és beállítása

A Compiz Fusion a legtöbb porthoz hasonlóan pillanatok alatt telepíthető:

# cd /usr/ports/x11-wm/compiz-fusion
# make install clean

A felbukkanó párbeszédablakban mindenképpen válasszuk ki az “EXTRA” bővítmények és az “EMERALD” ablakdekorátor telepítését. Amennyiben GNOME-ot használunk vagy már eleve van a rendszerünkben gconf támogatás, érdemes megfontolnunk a “gconf support” kiválasztását is. Ennek köszönhetően az effektek beállításai beágyazódnak az asztalhoz tartozó többi beállítás közé és megnézhetőek a gconf-editor használatával. Ha nincs szükségünk erre, akkor a Compiz Fusion természetesen egyszerű állományokba is el tudja menteni a beállításait. Ilyenkor a felhasználói könyvtárunkban létrejön egy .compizconfig könyvtár.

A telepítés befejeztével indítsuk el a grafikus felületet és (normál felhasználóként) adjuk ki egy terminálban a következő parancsot:

% compiz --replace --sm-disable --ignore-desktop-hints ccp &
% emerald --replace &

Ezt követően a képernyő néhány pillanatig vibrálni fog, ahogy az ablakkezelőnk (például a GNOME esetén a Metacity) lecserélődik a Compiz Fusion-re. Ekkor az Emerald veszi át az ablakok díszítésének szerepét (tehát a bezárás, a tálcára rakás, teljes képernyős mód, az ablakok feliratának stb. kezelését).

Az iménti parancsból akár egy apró szkriptet is készíthetünk, amelyet aztán automatikusan le tudunk futtatni (például úgy, ha felvesszük a GNOME alapú munkakörnyezetünk “Sessions” részébe):

#! /bin/sh
compiz --replace --sm-disable --ignore-desktop-hints ccp &
emerald --replace &

Mentsük a felhasználói könyvtárunkba például start-compiz néven és tegyük futtathatóvá:

% chmod +x ~/start-compiz

Ezután a grafikus felületen a GNOME asztalon vegyük fel a Startup Programs menühöz (System, Preferences, Sessions).

A megfelelő effektek kiválasztásához és azok beállításához (ismét normál felhasználóként) indítsuk el a Compiz Config Settings Manager alkalmazást:

% ccsm

Megjegyzés: A GNOME munkakörnyezeten belül ugyanez a System, Preferences menüből is elérhető.

Ha a fordítás előtt a “gconf support” opciót is kiválasztottuk, akkor ezeket a beállításokat a gconf-editor programban az apps/compiz kategóriában is meg tudjuk tekinteni.


5. A Compiz Fusion használatával kapcsolatos gondok megoldása

Ebben a szakaszban a Compiz Fusion használata során felmerülő gyakran ismételt kérdéseket és válaszokat tekintjük át.

5.1. A Compiz Fusion telepítése és a megadott parancsok futtatása után eltűnt a keret az ablakokról. Mi lehet a gond?
5.2. A Compiz Fusion indításakor az X szerver összeomlik és visszajön a konzolt. Mi lehet a gond?

5.1. A Compiz Fusion telepítése és a megadott parancsok futtatása után eltűnt a keret az ablakokról. Mi lehet a gond?

Valószínűleg kihagytuk valamelyik beállítást az /etc/X11/xorg.conf állományból. Figyelmesen olvassuk át újra az állományt, különösen a DefaultDepth és AddARGBGLXVisuals beállításokat.

5.2. A Compiz Fusion indításakor az X szerver összeomlik és visszajön a konzolt. Mi lehet a gond?

Ha megnézzük az /var/log/Xorg.0.log állományt, akkor abban találunk valószínűleg valamilyen hibaüzenetet, amit az X indítása során kaptunk. Ez általában a következő szokott lenni:

(EE) NVIDIA(0): Failed to initialize the GLX module; please check in your X
(EE) NVIDIA(0):     log file that the GLX module has been loaded in your X
(EE) NVIDIA(0):     server, and that the module is the NVIDIA GLX module.  If
(EE) NVIDIA(0):     you continue to encounter problems, Please try
(EE) NVIDIA(0):     reinstalling the NVIDIA driver.

Ez többnyire olyankor következik be, amikor frissítjük az Xorg szervert. Telepítsük újra az x11/nvidia-driver portot, így a glx is illeszkedni fog hozzá.


Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a következő címre írhat (angolul): <freebsd-questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon: <gabor@FreeBSD.org>.