Copyright © 2008 Manolis Kiagias
A FreeBSD a FreeBSD Foundation bejegyzett védjegye.
A gyártók és terjesztők által használt megnevezések közül sok védjegy jogot követel. Ahol ilyen megnevezés tűnik fel ebben a dokumentumban, és a FreeBSD Projektnek tudomása volt a védjegyről, a megnevezést a “™” vagy a “®” szimbólum követi.
A Linux világában manapság mindenki az új divatról, a háromdimenziós asztali effektekről beszél. Noha ennek tényleges hasznosságát sokan vitatják, az így életrekeltett munkakörnyezetek gyönyörűen néznek ki. Több megoldás is született ezen a téren, ilyen többek között a Compiz, a Beryl, és a manapság megjelent Compiz Fusion. Szerencsére a FreeBSD használata esetén sem kell lemondanunk ezekről az effektekről. A most bemutatott utasítások ugyanis segítenek telepíteni és beállítani rendszerünkön a Compiz Fusion legfrissebb változatát és a működéséhez szükséges nVidia meghajtókat (amennyiben ilyen kártyával rendelkezünk).
Fordította: Páli Gábor <pgj@FreeBSD.org>
A Compiz Fusion könnyedén telepíthető a Portgyűjteményből, de a beállításához a port dokumentációjában megadott utasításokon túl még meg kell tennünk néhány lépést. Ebben a cikkben igyekszünk segíteni az Xorg szerver megfelelő támogatásának konfigurációjában, az nVidia grafikus kártya meghajtójának beállításában, és végül a compiz elindításában.
A cikk elolvasása során megismerjük:
hogyan állítsuk be a legfrissebb nVidia meghajtókat a rendszerünkön (amennyiben szükségünk van rá);
hogyan állítsuk be az xorg.conf állományunkban az asztalok kompozícióját;
hogyan telepítsük és állítsuk be a Compiz Fusion alkalmazást a Portgyűjtemény felhasználásával;
hogyan bánjunk el az asztali effektekhez kapcsolódó leggyakoribb hibákkal.
Az asztalon megjelenő különböző effektek igen nagy terhelést rónak a grafikus hardverünkre. Ezért ha nVidia gyártmányú chippel rendelkező kártyánk van, érdemes telepítenünk rendszerünkre a hozzátartozó zárt forráskódú meghajtó legfrissebb változatát. Ha nem ilyen kártyánk van, de tudjuk, hogy képes lesz megbirkózni ezekkel az effektekkel, akkor nyugodtan lépjük át ezt a szakaszt és folytassuk az xorg.conf állomány beállításával.
Az nVidia meghajtók több különböző verziója található meg a Portgyűjteményben. Leginkább a grafikus kártyánk típusa (és kora) alapján tudjuk eldönteni, hogy közülük melyiket válasszuk:
A legújabb nVidia kártyákat az x11/nvidia-driver port támogatja.
A GeForce 2MX/3/4 sorozatú nVidia kártyákat a meghajtó 96XX sorozata támogatja, amely a x11/nvidia-driver-96xx porton keresztül érhető el.
Az ezeknél is régebbi kártyákat, mint például a GeForce vagy RIVA TNT típusokat, a meghajtó 71XX sorozata támogatja, és x11/nvidia-driver-71xx porton keresztül telepíthetjük.
Az nVidia honlapján megtalálhatjuk, hogy az egyes meghajtók pontosan milyen kártyákat is támogatnak: http://www.nvidia.com/object/IO_32667.html.
Miután kiválasztottuk a kártyánk számára megfelelő meghajtót, onnantól a telepítés ugyanolyan egyszerű, mint akármelyik port esetében.
Megjegyzés: Mielőtt azonban bármit is telepítenénk a portok közül, ne felejtsük el valamilyen módszerrel frissíteni a portfát (például a csup, CVSup vagy a portsnap használatával). A grafikus meghajtók és az asztali effektek ugyanis gyorsan fejlődnek, ezért gyakran frissítik a hozzájuk tartozó portokat.
Például így tudjuk telepíteni a meghajtó legújabb változatát:
# cd /usr/ports/x11/nvidia-driver # make install clean
A meghajtó telepítése során létrejön egy modul a rendszermaghoz, amelyet a rendszer indításakor kell betöltenünk. Ehhez mindössze a következő sort kell elhelyeznünk az /boot/loader.conf állományban:
nvidia_load="YES"
Megjegyzés: Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy a kldload nvidia parancs kiadásával a modult közvetlenül a port telepítése után betöltjük a futó rendszermagba, azonban az Xorg legfrissebb változatai esetén gondot okozhat, ha a meghajtót nem a rendszerindítás során töltjük be. Ezért a /boot/loader.conf módosítása után mindenképpen javasoljuk a rendszer újraindítását.
A modul sikeres betöltését követően az xorg.conf állományban mindössze egyetlen sor átírásával engedélyezni tudjuk a zárt forráskódú meghajtó használatát.
Keressük meg az alábbi sort az /etc/X11/xorg.conf állományban:
Driver "nv"
és változtassuk meg erre:
Driver "nvidia"
Indítsuk el a megszokott módon a grafikus felületet és ekkor megjelenik az nVidia logója. Innentől minden a megszokottak szerint működik. Ilyenkor azonban még csak annyit állítottunk be, hogy az Xorg használja az nVidia meghajtóját, és a háromdimenziós asztali effektusok tényleges megjelenítéséhez további beállításokat is el kell végeznünk. Ezekről a következő szakaszokban lesz szó.
Megjegyzés: Habár nem feltétlenül szükségesek, az x11/nvidia-xconfig és x11/nvidia-settings portok telepítését is ajánljuk. Ez előbbivel parancssorból tudjuk elvégezni az /etc/X11/xorg.conf állományhoz tartozó módosításokat, illetve az utóbbival a működő Xorg rendszerünkön belül tudjuk módosítani a képernyő beállításait.
A következő apró módosításokat kell még elvégeznünk az /etc/X11/xorg.conf állományban, mielőtt telepítenénk és elindítanánk a Compiz Fusion ablakkezelőjét.
Hozzunk létre egy szakaszt az összetett effektek engedélyezéséhez:
Section "Extensions" Option "Composite" "Enable" EndSection
Keressük meg a “Screen” szakaszt, amely nagyjából így néz ki:
Section "Screen" Identifier "Screen0" Device "Card0" Monitor "Monitor0" ...
Egészítsük ki ezzel a két sorral (például a “Monitor” beállítás után):
DefaultDepth 24 Option "AddARGBGLXVisuals" "True"
Keressük meg azt a “Subsection” részt, amely a használni kívánt képernyőfelbontásokat tartalmazza. Például 1280x1024 esetén az alábbi szakaszra lesz szükségnünk. Ha a megfelelő felbontást nem találnánk meg, akkor azt akár manuálisan is pótolni tudjuk:
SubSection "Display" Viewport 0 0 Modes "1280x1024" EndSubSection
A 24 bites színmélység fog kelleni az asztalok kompozíciójához, ezért a fenti beállításokat így kell átírnunk:
SubSection "Display" Viewport 0 0 Depth 24 Modes "1280x1024" EndSubSection
Végezetül ellenőrizzük a “glx” és az “extmod” modulok betöltését a “Module” szakaszban:
Section "Module" Load "extmod" Load "glx" ...
Megjegyzés: Ha telepítettük a korábban ajánlott x11/nvidia-xconfig portot, akkor a fenti beállítások közül a legtöbbet (root felhasználóként) így is el tudjuk végezni:
# nvidia-xconfig --add-argb-glx-visuals # nvidia-xconfig --composite # nvidia-xconfig --depth=24Az nvidia-xconfig -A | more parancs kiadásával a program által felkínált további lehetőségeket is lekérdezhetjük.
A Compiz Fusion a legtöbb porthoz hasonlóan pillanatok alatt telepíthető:
# cd /usr/ports/x11-wm/compiz-fusion # make install clean
A felbukkanó párbeszédablakban mindenképpen válasszuk ki az “EXTRA” bővítmények és az “EMERALD” ablakdekorátor telepítését. Amennyiben GNOME-ot használunk vagy már eleve van a rendszerünkben gconf támogatás, érdemes megfontolnunk a “gconf support” kiválasztását is. Ennek köszönhetően az effektek beállításai beágyazódnak az asztalhoz tartozó többi beállítás közé és megnézhetőek a gconf-editor használatával. Ha nincs szükségünk erre, akkor a Compiz Fusion természetesen egyszerű állományokba is el tudja menteni a beállításait. Ilyenkor a felhasználói könyvtárunkban létrejön egy .compizconfig könyvtár.
A telepítés befejeztével indítsuk el a grafikus felületet és (normál felhasználóként) adjuk ki egy terminálban a következő parancsot:
% compiz --replace --sm-disable --ignore-desktop-hints ccp & % emerald --replace &
Ezt követően a képernyő néhány pillanatig vibrálni fog, ahogy az ablakkezelőnk (például a GNOME esetén a Metacity) lecserélődik a Compiz Fusion-re. Ekkor az Emerald veszi át az ablakok díszítésének szerepét (tehát a bezárás, a tálcára rakás, teljes képernyős mód, az ablakok feliratának stb. kezelését).
Az iménti parancsból akár egy apró szkriptet is készíthetünk, amelyet aztán automatikusan le tudunk futtatni (például úgy, ha felvesszük a GNOME alapú munkakörnyezetünk “Sessions” részébe):
#! /bin/sh compiz --replace --sm-disable --ignore-desktop-hints ccp & emerald --replace &
Mentsük a felhasználói könyvtárunkba például start-compiz néven és tegyük futtathatóvá:
% chmod +x ~/start-compiz
Ezután a grafikus felületen a GNOME asztalon vegyük fel a Startup Programs menühöz (System, Preferences, Sessions).
A megfelelő effektek kiválasztásához és azok beállításához (ismét normál felhasználóként) indítsuk el a Compiz Config Settings Manager alkalmazást:
% ccsm
Megjegyzés: A GNOME munkakörnyezeten belül ugyanez a System, Preferences menüből is elérhető.
Ha a fordítás előtt a “gconf support” opciót is kiválasztottuk, akkor ezeket a beállításokat a gconf-editor programban az apps/compiz kategóriában is meg tudjuk tekinteni.
Ebben a szakaszban a Compiz Fusion használata során felmerülő gyakran ismételt kérdéseket és válaszokat tekintjük át.
5.1. A Compiz Fusion telepítése és a megadott parancsok futtatása után eltűnt a keret az ablakokról. Mi lehet a gond?
Valószínűleg kihagytuk valamelyik beállítást az /etc/X11/xorg.conf állományból. Figyelmesen olvassuk át újra az állományt, különösen a DefaultDepth és AddARGBGLXVisuals beállításokat.
Ha megnézzük az /var/log/Xorg.0.log állományt, akkor abban találunk valószínűleg valamilyen hibaüzenetet, amit az X indítása során kaptunk. Ez általában a következő szokott lenni:
(EE) NVIDIA(0): Failed to initialize the GLX module; please check in your X (EE) NVIDIA(0): log file that the GLX module has been loaded in your X (EE) NVIDIA(0): server, and that the module is the NVIDIA GLX module. If (EE) NVIDIA(0): you continue to encounter problems, Please try (EE) NVIDIA(0): reinstalling the NVIDIA driver.
Ez többnyire olyankor következik be, amikor frissítjük az Xorg szervert. Telepítsük újra az x11/nvidia-driver portot, így a glx is illeszkedni fog hozzá.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a következő
címre írhat (angolul): <freebsd-questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése,
kérjük erre a címre írjon: <gabor@FreeBSD.org>.