FreeBSD laptopon

1. Xorg

Az Xorg legújabb változatai képesek együttműködni a napjainkban kapható laptopok videóvezérlőivel. Habár a hardveres gyorsítás nem feltétlenül támogatott, az általános SVGA módnak használhatónak kell lennie.

Keressük meg a laptopunk kézikönyvében, hogy milyen videóvezérlő található benne, majd vessük össze ezt az Xorg dokumentációjával, amiből kiderül, mennyire támogatja. Ha kiemelten nem támogatná, használjuk az általános eszközt (generic device, de ne hagyjuk megtéveszteni magunkat semmi hasonlóval). Mellesleg szerencsét próbálhatunk az Xorg -configure paranccsal is, amely magától képes felderíteni konfigurációnk nagy részét.

A legtöbb gondot egyébként a monitor beállítása okozza. Az Xorg-ra vonatkozó források többnyire kizárólag csak katódsugárcsöves megjelenítőkre összepontosítanak, így egy folyadékkristályos megjelenítő esetén némileg trükkös lehet eltalálni a megfelelő modeline beállításokat. Elképzelhető egyébként, hogy szerencsénk van, és egyáltalán nem is kell megadni modeline-t, vagy egyszerűen csak a megfelelő HorizSync és VertRefresh értéktartományokat kell behangolni. Ha azonban ezek sem működnének, a legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy további forrásokat nézünk át az Interneten a helyes beállítások után keresve (ezek gyakorta Linux®-os oldalak, de ez a mi esetünkben most nem számít, hiszen ugyanazt az Xorg-ot használja mind a két rendszer) és bemásoljuk a konfigurációs állományba a mienkhez hasonló hardverre talált modeline beállításokat.

A laptopok legtöbbjét a pozícionáló eszközeiken két gombbal szállítják, ami eléggé problémás tud lenni az X esetén (tekintettel arra, hogy a középső gombot bevett módon szövegek másolására használják), ennek feloldására be lehet állítani úgy az X-et, hogy a bal és jobb gomb egyszerre történő lenyomása helyettesítse a középső gombot. Ehhez adjuk meg a

Option "Emulate3Buttons"

sort az xorg.conf állományban, az InputDeviceszekcióban.

2. Modem

A laptopokba általában szerelnek belső (beépített, integrált) modemeket is. Sajnos, ez az esetek döntő részében valamilyen “winmodem”, ahol a tényleges funkciókat szoftveres úton valósítják meg és csak a Windows-hoz fejlesztett meghajtók képesek ezeket elérhetővé tenni (ámbár néhány ilyen meghajtó már szárnyra kapott más operációs rendszerekhez is: például, ha Lucent LT chipsetes modemmel rendelkezünk, akkor előfordulhat, hogy támogatja a comms/ltmdm port). Ilyenkor kénytelenek vagyunk egy külső modemet vásárolni: erre az egyik legjobb megoldás egy PC-kártyás (PCMCIA) modem (ld. lentebb), de a soros vagy USB-s modemek esetlegesen olcsóbbnak bizonyulhatnak. Általánosságban elmondható, hogy a hagyományos modemek (a nem winmodemek) minden nehézség nélkül használhatóak.

3. PCMCIA (PC-kártyás) eszköz

A laptopokon általában találhatóak PCMCIA (vagy más néven PC-kártya) bővítőhelyek, ezek FreeBSD alatt eléggé jól támogatottak. Ellenőrizzük le a rendszerindulás során megjelenő üzenetek között (a dmesg(8) segítségével), hogy ezeket a rendszer megfelelően észlelte-e (pccard0, pccard1 stb. neveken kell megjelenniük a bővítőhelyeknek, valamint az így csatlakoztatott eszközöknek pcic0 stb. néven).

A FreeBSD 4.X a 16 bites PCMCIA-kártyákat támogatja, a FreeBSD 5.X pedig már ismeri a 16 és 32 bites (“CardBus”) kártyákat is. A jelenleg támogatott kártyák adatbázisa fellelhető a /etc/defaults/pccard.conf állományban. Vásárlás előtt az itt szereplő kártyákban érdemes gondolkodni. Az itt nem szereplő kártyák működhetnek általános (“generic”) eszközként: a legtöbb (16 bites) modem ragyogóan használható, feltéve, hogy nem winmodem (ezek gyakran PC-kártya formájában is megjelennek, legyünk óvatosak). Érdemes megemlíteni, hogy ha a kártyánkat általános modemként ismerte fel a rendszer, a pccard.conf állományban alapértelmezés szerinti található egy 10 másodperces késleltetés (hogy elkerüljük a fagyást egyes modemeken), ami sok esetben túlzott óvatosságra vall, így ha nem érezzük szükségét és van kedvünk állítgatni, csökkentsük ezt az időt vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk.

Előfordulhat, hogy a pccard.conf egyes részei átírásra szorulnak. Nézzük meg, hogy rendszerünkben melyik megszakítások (IRQ) vannak már használatban és töröljük őket. Tehát ha mondjuk van egy hangkártyánk, amely az 5-ös IRQ-t használja, vegyük ki a felsorolásból a számát (máskülönben a rendszer lefagyásába futhatunk bele egy kártya behelyezése során). Ellenőrizzük továbbá a szabad memória bővítőhelyeket; ha a kártyánkat nem ismerte még fel a rendszer, próbáljuk meg átállítani egy másik megengedett értékre (ezek megtalálhatóak a pccardc(8) kézikönyvében).

Ha még nem futna, indítsuk el a pccardd(8) daemont. (Ha minden indításkor szeretnénk aktiválni, akkor tegyük bele az /etc/rc.conf állományba a

pccard_enable="YES"

A FreeBSD 4.4 kiadása előtt komolyabb változások történtek a pccard forrásában (pl. a megszakítások ISA-n keresztüli közvetítése olyan számítógépek esetén, ahol a FreeBSD nem tudja használni a PCI BIOS-t). Ha ezzel kapcsolatosan felmerülne bármilyen probléma, érdemes frissíteni a rendszert.

4. Energiagazdálkodás

Sajnálatos módon ezek a funkciók egyáltalán nem mondhatóak jól támogatottnak FreeBSD alatt. Ha szerencsénk van, akkor egyes funkciók jól működnek, mások pedig egyáltalán nem.

Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, két szabvány is létezik az energiagazdálkodásra: az APM és az ACPI, ahol az utóbbi bővebb és kiterjedtebb szabvány, mint az előbbi, de több problémát is felvet.

Egyes laptopok az APM-et és az ACPI-t is támogatják (adott mértékig), mások pedig csak az egyik szabványt ismerik. Emiatt mind a kettővel kísérletezni kell egy elfogadható energiagazdálkodási séma kialakításához.

apm_event SUSPENDREQ {
 exec "vidcontrol -s 1 < /dev/console";
 exec "/etc/rc.suspend";
}

apm_event USERSUSPENDREQ {
 exec "vidcontrol -s 1 < /dev/console";
 exec "sync && sync && sync";
 exec "sleep 1";
 exec "apm -z";
}

apm_event NORMRESUME, STANDBYRESUME {
 exec "/etc/rc.resume";
 exec "vidcontrol -s 9 < /dev/console";
}