Az állományrendszereket legkönnyebben egy-egy faként tudjuk magunk előtt elképzelni, amelyek a / könyvtárból nőnek ki. A /dev, /usr és mellettük szereplő, hozzájuk hasonló összes többi könyvtár csupán egy-egy ág, amelyeknek saját ágaik is lehetnek, mint például a /usr/local és így tovább.
Különféle okainak vannak annak, hogy egyes könyvtárakat különálló állományrendszereken tárolunk. A /var könyvtár tartalmazza a log/, spool/ könyvtárakat és különféle átmeneti állományokat, azonban az ilyen állományok könnyen megszaporodhatnak és megtölthetik az állományrendszert. Mivel a gyökér állományrendszert nem tanácsos elárasztani mindenféle állománnyal, ezért gyakran a hasznunkra válthat, ha a /var könyvtárat leválasztjuk a / könyvtárból.
Másik gyakori ok, ami az imént említett fa egyes ágainak különböző állományrendszereken történő tárolását indokolja, hogy ezek gyakran más fizikai vagy virtuális lemezeken, például a rendszerhez csatlakoztatott Hálózati állományrendszereken vagy éppen CD-meghajtókon találhatóak.
A rendszerindítás
folyamata során az /etc/fstab
állományban felsorolt
állományrendszerek maguktól kerülnek
csatlakoztatásra (kivéve amikor a
noauto beállítással
szerepelnek).
Az /etc/fstab állományban található sorok az alábbi szerkezetűek:
eszköz /csatlakozási-pont típus beállítások mentésigyak ellszám
A 18.2 Szakaszban leírtak szerint megnevezett (létező) eszköz.
Egy (létező) könyvtár, ahova az állományrendszer csatlakozik.
Az állományrendszer mount(8) parancs szerint ismert típusa. A FreeBSD alapértelmezett állományrendszere az ufs.
Az írható-olvasható
állományrendszerek esetén
rw, az írásvédettek
esetén pedig ro, amelyet
igény szerint további
beállítások követhetnek. A
rendszerindítás során automatikusan
nem csatlakoztatandó
állományrendszerek esetén gyakran
alkalmazott beállítás itt még
a noauto. Egyéb
lehetőségeket a mount(8) man oldalon
láthatunk.
Ezt általában a dump(8) parancs használja a menteni szükséges állományrendszerek megállapításához. Amennyiben hiányzik ez a mező, az automatikusan a nulla értéket jelöli.
Megadja, hogy mely állományrendszereket kell ellenőrizni. A nullás pass értékkel rendelkező állományrendszerek nem kerülnek ellenőrzésre. A gyökér állományrendszer (melyet minden más előtt kell ellenőrizni) passno értéke egy, míg az összes többi állományrendszer passno értéke általában egytől különböző. Ha egynél több állományrendszer is ugyanazt a passno értéket kapta, akkor az fsck(8) a lehetőségei szerint megpróbálja ezeket egyszerre ellenőrizni.
Az /etc/fstab felépítéséről és a benne használható beállításokról bővebben a fstab(5) man oldalon olvashatunk.
Az állományrendszerek tényleges csatlakoztatására avagy “mountolására” a mount(8) parancs használható.
Legegyszerűbb formája:
Ahogy a mount(8) man oldalán is olvashatjuk, itt rengeteg opció is megadható, de ezek közül a leggyakoribbak:
Csatlakoztatási opciók
-aCsatlakoztatja az /etc/fstab
állományban felsorolt összes
állományrendszert, kivéve azokat,
amelyek a “noauto”
beállítást tartalmazzák, vagy
kizártuk a -t kapcsolóval,
esetleg korábban már csatlakoztattuk.
-dA tényleges csatlakoztatás
elvégzése nélkül
végrehajt minden mást. Ez az opció
leginkább -v opcióval
együtt használható annak
megállapítására, hogy a
mount(8) valójában mit is akar
csinálni.
-fEgy nem tiszta állományrendszer csatlakoztatásának kényszerítése (veszélyes!) vagy egy korábban már csatlakoztatott állományrendszer írható állapotának felfüggesztése.
-rAz állományrendszer
írásvédett csatlakoztatása.
Megegyezik a -o opciónál
megadható ro (vagy a FreeBSD
5.2-nél régebbi verziója
esetén a rdonly)
beállítás
használatával.
-t
típusAz adott állományrendszer az adott
típusnak megfelelően csatlakoztatja, vagy az
-a használata esetén csak
az adott típusú
állományrendszereket.
Az “ufs” az állományrendszerek alapértelmezett típusa.
-uFrissíti az állományrendszerre vonatkozó csatlakoztatási beállításokat.
-vRészletesebb kijelzés.
-wAz állományrendszer csatlakoztatása írásra és olvasásra.
Az -o opció után
vesszővel elválasztott
beállításokat adhatunk meg, többek
közt az alábbiakat:
Az állományrendszeren található állományok végrehajtásának tiltása. Ez egy nagyon hasznos biztonsági beállítás.
Az állományrendszeren nem használhatóak a felhasználó- (setuid) vagy csoportváltásra (setgid) vonatkozó engedélyek. Nagyon hasznos biztonsági beállítás.
Az umount(8) parancs paraméterként egy
csatlakozási pontot, egy eszköznevet vagy a
-a, illetve az -A
opciókat várja.
A leválasztás
kényszerítéséhez mindegyik alakban
szerepelhet az -f opció, valamint a
részletesebb kijelzést a -v
opcióval kapcsolhatjuk be. Azonban szeretnénk
mindenkit figyelmeztetni, hogy a -f
használata alapvetően nem ajánlott. Az
erőszakkal leválasztott
állományrendszerek összeomlaszthatják
a számítógépet vagy kárt
okozhatnak az állományrendszereken
található adatokban.
Az -a és -A
opciók használatosak az összes
csatlakoztatott állományrendszer
leválasztására, amelyek típusait a
-t opció megadása után
sorolhatunk fel. Fontos különbség azonban,
hogy az -A opció a gyökér
állományrendszert nem próbálja meg
leválasztani.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a következő
címre írhat (angolul): <freebsd-questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése,
kérjük erre a címre írjon: <gabor@FreeBSD.org>.